Néhány részes sorozatot indítunk blogunkon, ahol a DINPI Dél- és Kelet-Pest Megyei Tájegységében élő néhány olyan fokozottan védett madárfajt tervezünk bemutatni, amelyek agrár-élőhelyeken (szántókon és gyepeken) költenek. Azt is szeretnénk bemutatni, hogy munkatársaink és partnereink mit tesznek azért, hogy ezek a madarak fennmaradjanak tájegységünkben.

Rozsdás csuk extenzíven legeltetett, szibériai nőszirmokkal tarkított gyepen.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság említésekor a legtöbbeknek a Pilis és a Börzsöny erdei jutnak eszébe, de működési területünk ennél természetesen jóval változatosabb. Tájegységünk jelenlegi szervezetének létrejöttekor két olyan korábban különálló síkvidéki területrész egyesült, ahol túlsúlyban vannak a gyepekhez kötődő természeti értékek. A Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet és az Ócsai Tájvédelmi Körzet mellett több természetvédelmi terület és európai védelemben részesülő Natura 2000 terület található nálunk, de mivel a madarak nem ismerik a védett területek határát, sok esetben védett területen kívül kell biztosítanunk kiemelt madártani értékeink sikeres költését. 

1. ábra: A tájegységünk (kék határvonal) területén lévő országos jelentőségű védett természeti területek, beleértve az „ex lege” szikeseket és lápokat pirossal jelölve, valamint a Natura 2000 hálózat zölddel jelölve. Délről közvetlenül érintkezünk a Kiskunsági Nemzeti Parkkal

Európában az agrár-élőhelyek az elmúlt évtizedekben drámaian átalakultak, a gépesítés, a műtrágyázás, a növényvédőszerek, valamint a vízrendezések hatására.  Magyarországon az MME Monitoring Központ legfrissebb adatai alapján a mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő madárfajok összesített állományindexe (Farmland Bird Index) két évtized alatt 37%-kal csökkent. Ez nem csak a különösen érzékeny, speciális igényű fajokat érinti, hanem sokszor korábban tömegesnek mondható, általánosan elterjedt fajokat is. 

A füstifecskék drámai fogyása, még azoknak is feltűnik, akik nem foglalkoznak madárvédelemmel. Eltűnésük egyik oka a hagyományos gazdálkodás visszaszorulása.

A továbbiakban szeretnénk bemutatni a túzok, a székicsér, a hamvas rétihéja, az ugartyúk és a haris védelmében végzett tevékenységünket. Ezek a fokozottan védett madárfajok gyepekhez, szántókhoz, illetve ezek speciális elegyéhez kötődnek. Földön fészkelnek, így különösen veszélyezteti őket az emberi tevékenység. Országos viszonylatban is meghatározó állományuk él tájegységünkben, így nagy a felelősségünk a megőrzésükben. Szeretnénk felhívni a figyelmet a megfelelő tájhasználatra, valamint területek jogszabályban meghatározott hasznosítási előírásaira. Végül pedig a vadgazdálkodás és a természetvédelem összefüggéseire térnénk ki. 

 A sordély az agrár-élőhelyek jellegzetes énekű madárfaja

 A nagy goda a nedves rétek költőfaja, ahol többnyire bíbicekhez és piroslábú cankókhoz társul.

A bíbicfiókák, más partimadarak fiókáihoz hasonlóan életük első szakaszában nagyon kiszolgáltatottak a ragadozóknak és a gépi munkáknak.

Szöveg és fotók:

Ócsai Péter
természetvédelmi őrkerület-vezető