A barkóscinege (Panurus biarmicus) Nemzeti Parkunk működési területén is nagy számban előforduló nádi énekesmadár. Színe, hosszú farktollai, rövid szárnyai mind-mind a sűrű növényzetben való rejtőzködést szolgálják. Legnagyobb egyedszámban a Dinnyési Fertőn, a Farmosi Nagy-nádasban, a Ferencmajori-halastavakon, és az Ócsai Öreg-turján nádasaiban találkozhatunk vele. Nádmagokkal, rovarokkal táplálkozik, kedveli az állandó vagy időszakos vízborítású öreg, heterogén növényösszetételű nádasokat. Neve megtévesztő lehet, ugyanis nem a cinegefélékhez, hanem a timáliafélékhez tartozik, így egyes papagájfajokkal közelebbi rokonságban áll, mint a hazai cinegékkel. A hím eltérő színezetű a tojótól, valamint csak neki van fekete tollakból álló „barkója”. Társas madár, kisebb-nagyobb csapatot alkotva mozog, párt pedig egy egész életre választ. A csapat egybentartásához folyamatosan hallatják jellegzetes hangjukat, tartják egymással a kapcsolatot még a gyűrűzőhálóba akadva is, így gyakran megesik, hogy az egész csapatot sikerül megjelölniük munkatársainknak.

Működési területünkön 1975 óta összesen 24 608 barkóscinegét láttak el a madárgyűrűző szakemberek ornitológiai jelölőgyűrűvel. 5 923 visszafogás történt, amely azt jelenti, hogy olyan madarat fogtak be, amely már rendelkezik jelölőgyűrűvel. 245 esetben fogtak vissza olyan példányt, amely a gyűrűzés helyétől több, mint 5 km-re mozdult el, ezek közül 3 madár 200 km-nél messzebbről érkezett hazánkba, egy egyed Szerbiából, kettő pedig Csehországból. Egy madár esetében a gyűrűzés és visszafogás között 2250 nap telt el.

Állományváltozásának trendje nem ismert, a madárgyűrűzési adatok sem mutatnak egyértelműen csökkenő vagy növekvő tendenciát. A Farmosi Nagy-nádas vegetációborítottságának nagy része 2019-ben tűz következtében leégett, ebben az évben a Farmosi Madárvártán igen jelentős egyedszám csökkenést tapasztaltak a madárgyűrűző szakemberek a fogás-visszafogási kutatás során.

A Constant Effort Site költési időszakot felmérő madárgyűrűzési program során fogott barkóscinegék száma a nádastüzet megelőző és a tűz utáni négy-négy évben.

Igazgatóságunk működési területén az elmúlt években több helyen is lezajlott olyan pályázat, melynek célja a vízmegtartás és vízgazdálkodás javítása volt. E beavatkozások segítik elő  azoknak a nádasoknak a létrejöttét, amelyek a barkóscinege számára kedvező élő- és szaporodóhelyet nyújthatnak. Fontos megemlíteni a Kiemelt jelentőségű vizes élőhelyek fejlesztése és bemutatása Fejér megyében című (KEHOP) pályázati projektet. Ennek célja a vármegyében nagy jelentőséggel bíró vizes élőhelyek fejlesztése, ezzel pedig a hozzájuk kötődő vízi madárfajok számára kedvező ökológiai állapot biztosítása volt. Érdekesség még, hogy az itt található Madárdal tanösvény jelenként ezt a ritka, féltett, csilingelő hangú madarat választottuk. Az Ipoly-völgy komplex élőhelyfejlesztése (KEHOP) pályázat élőhely-rehabilitációi érintették többek között a Csadó-tanyát is, ahol vízkormányzás, illetve aktív vízpótlás révén javítottunk az itt fészkelő maroknyi állomány életlehetőségein.