Igazgatóságunk természetvédelmi őrei és önkéntesei az idei évben is részt vettek a kékes rétihéják (Circus cyaneus) téli éjszakázóhelyeinek szinkronszámlálásában.

A kékes rétihéja a palearktikus régióban elterjedt faj, fészkelőterülete Észak- és Nyugat-Európára tehető, hazánkba csak telelni jön. A téli időszakban gyakran találkozhatunk a madarakkal gyepek, szántók fölött vadászva, amint felcsapott szárnnyal a föld közelében siklik.

A hímek és a tojó/fiatal egyedek jól elkülöníthetőek egymástól. A hímek látványos szürkés világoskék madarak fekete szárnyvéggel, még a tojó/fiatal egyedek barna színűek, mérsékelten csíkozottak. A hazánkban előforduló rétihéja fajok elkülönítése terepen nem egyszerű feladat, főleg a tojó és fiatal egyedek jelentenek nagy nehézséget még a tapasztalt madarászok számára is. Ez a videó néhány határozókulcs segítségével szemlélteti számunkra a fajok azonosítását:

A télen hozzánk érkező kékes rétihéják nádasokba, sásosokba, magaskórós területekre szállnak be csapatosan estére, ahol a ragadozóktól védetten tudnak éjszakázni. Ezt a természeti jelenséget kihasználva térképezik fel a szakemberek azokat az élőhelyfoltokat, amely a kékes rétihéják számára alkalmas pihenőterületet jelent. November és február között 4 alkalommal tartottak az ország egész területén szinkronszámlálást ugyanazon időintervallumban, hogy a szakemberek képet kapjanak arról, hogy egyes mintaterületen miként változik az éjszakázni érkező madarak egyedszáma.

Éjszakázni készülő hím (lent) és tojó/fiatal színezetű (fent) egyedek a tápióbicskei mintaterületen.

A számlálás során olyan élőhelyeket keresnek fel, ahol a korábbi tapasztalatok alapján a szürkületi órákba rétihéjákat láttak gyülekezni. Ezeken a hely minden számlálás során olyan magaslati pontra állnak, ahonnan az egész terület takarás nélkül belátható, sötétedés előtt legalább egy órával kezdik meg a számlálást, amely mindaddig tart még a madarak be nem szállnak pihenőhelyükre. Az adatok rögzítése során a felmérők rögzítik az egyszerre a levegőben lévő össz példányszámot, azt hím és tojó/fiatal bontásban egészítik ki. Mivel a madarak néha leszállnak, majd felköröznek ezért ügyelni kell arra, hogy ne legyenek kétszer is megszámolva, ezért becslik az egyszerre levegőben lévő madarak számát maximális egyedszámnak. A számlálások során összesen 22 helyszínen történt meg a mintegy 326 példány számlálása.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén végzett felmérés eredményeinek összesített táblázata.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén végzett felmérés eredményeinek diagrammos ábrázolása.

Köszönjük mindenkinek aki részt vett a felmérésben és adataival segítette a kékes rétihéja fajvédelmi munkánkat!

Sári Gergő,

természetvédelmi őr, DINPI